Szegedi Évával a Szeretlek Magyarország oldalán arról beszélgettünk, hogyan lehet tudatosabban élni, de elkerülni a görcsösséget a környezetvédelemmel kapcsolatban.

Vezető téma, sokakat foglalkoztató probléma volt az elmúlt hónapokban többek közt a brazíliai erdőtüzek mértéke, a vizek szennyezettsége, a fák ültetése, a csomagolásmentes életmód és a műanyagmentes július is. Ezek miatt aktívabbakká váltak az emberek a helyi vagy nagyobb közösségekben és a közösségi oldalakon is.

Látjuk a fotókon a szemétszigeteket, az elhajított cigarettacsikkeket úton-útfélen, az olvadó jégtáblákat, az emberi pazarlás következményeit. Egyrészt tenni szeretnénk ellenük, másrészt megijedünk és szorongani kezdünk amiatt, hogy mekkora feladat ez.

„Én bele sem kezdek, mert semmi értelme, úgyis meghalunk” – mondják sokan. A klímaszorongás létező és egyre erősebbé váló jelenség. Kump Edinával, a Hulladékmentes.hu alapítójával, a hazai zero waste mozgalom úttörőjével beszélgettünk arról, hogyan lehet mégis tudatosabban élni és elkerülni a görcsösséget a környezetvédelemmel kapcsolatban.

Szeretlek Magyarország: Hogyan oldható a tapasztalataid szerint a klímaszorongás? Mit gondolsz erről a problémáról?

Kump Edina: Először is legyünk tisztába azzal, hogy ez teljesen normális érzés. Olyan hatalmas problémáról beszélünk, amihez mi nagyon kicsinek érezzük magunkat, és ha teszünk is lépéseket, nem feltétlenül látjuk azonnal a hatásukat, a következményüket. Amikor hatalmába kerít az az érzés, hogy bármit is teszel, úgysem számít, akkor pillanatnyilag könnyebbnek tűnhet elfordulni, tagadni. Az ökogyász, a klímaszorongás új jelenség, és terjedésük részben a médiahírek hatására erősödött fel ilyen széles körben. A jó hír az, hogy ezen az érzésen lehet változtatni, oldani a frusztrációt.

Szeretlek Magyarország: Milyen tippek segíthetnek, hogy ne csavarodjunk be, és ne merüljünk el nyakig az önsajnálatba és az ökogyászba?

Kump Edina: A cselekvés sokat segít, mert visszaadja a kontrollt, csökkenti a mélyre húzó tehetetlenség érzését. Ha van erőm lépéseket tenni, kikerülhetek ebből a negatív, lehúzó érzelmi spirálból, ami akár az apátiáig, depresszióig is elvisz. Azt azonban fontos tudni, hogy cselekvés alatt nem azt kell érteni, hogy hirtelen húdezöld cuccokat vásárolunk tonnaszámra, és kampányszerűen belefogunk mindenbe. A kampányok arra jók, hogy felhívják a figyelmet a problémára és támogatást adjanak a kezdeti lépésekhez. De ha például csak a műanyagmentes július alatt, kizárólag júliusban figyel valaki a műanyagcsökkentésre, akkor az nem érte el a célját és a szorongás sem fog tartósan oldódni.

Alapvető szemlélet- és életmódváltásra van szükség új szokások kiépítésével, a gondolkodásunk újrahuzalozásával.

Minden, az életünkben bekövetkező nagyobb változásnak ez a kulcsa, hogy tartós lehessen. Legyen szó akár fogyásról, akár arról, hogy környezettudatosabban szeretnénk élni a hétköznapokat. A fogyni vágyók sem érnek el tartós eredményt, ha csak kampányszerűen foglalkoznak a jobb étkezéssel és a mozgás rendszeresítésével, majd idővel visszatérnek a régi szokásokhoz. Nyilván nem egyszerű, mivel gyakran saját magunkat gátoljuk az életmódváltásban.

Szeretlek Magyarország: Ezen pontosan mit értesz?

Kump Edina: Az áhított cél eléréséhez szükséges életmódváltás új szokások összességéből áll össze, és az önismereti út sem megspórolható. Ha változtatni szeretnék, akkor ahhoz új rutinokat kell kiépítenem. Ez nem feltétlen könnyű feladat.

A mindennapok során meghozott döntéseink mintegy 40%-a berögzült, nem tudatos szokásokon alapul, így spórol az agyunk az energiával.

Akinek van jogosítványa, emlékezhet rá, az elején milyen nehéz volt például tolatni. Ám a gyakorlat során annyira berögzül a rutin, hogy a mozdulatsor egy idő után automatikussá válik, már „magától megy”, és nem kell azon gondolkodnunk, hogyan fogjunk hozzá.

Ennek a robotpilóta állapotnak az elérése a cél életmódváltáskor is: rossz szokásokat szükséges felülírni és új, kívánt rutinokat kialakítani.

Az agy nem tudja megkülönböztetni egymástól a rosszat és a jót, ezért tudatosan és kitartóan kell dolgoznunk azon, hogy a „miért csinálsz valamit úgy, ahogy?” kérdésre válaszul a „mert én így szoktam” mögötti rutin ne a kárunkra, hanem előnyünkre szolgáljon. Ez nem megy egyik napról a másikra, pláne nem egyszerre minden, ezért fontos a lépésről lépésre való haladás.

Szeretlek Magyarország: Te mivel tudsz tanácsot adni ebben a témakörben?

Kump Edina: Törekszem arra, hogy minél több gyakorlatban könnyen alkalmazható, de szakmailag megalapozott információval segítsek. Blogomon ökopszichológia témában is olvashatóak cikkek, az Instagramon ezt a célt szolgálja a #mindenlépésszámít sorozatom, a 30 napos hulladékmentes kihívás azoknak segít, akik még nagyon az út elején járnak, az online Hulladékmentes Tanfolyam azoknak szól, akik teljes körű tudást szeretnének a hétköznapi környezettudatosság témájában, megvalósítva ezzel az említett életmódváltást, a webshopon keresztül pedig arra törekszem, hogy valóban környezetbarát alternatívák legyenek elérhetőek mindenki számára, aki keresi az utat.

Ahhoz, hogy a váltás ne váljon totális kudarccá, első nekiindulásra olyan szokásokon érdemes változtatni, amelyekkel azonnali sikerélmény érhető el. Nem érdemes például egyből a teljes műanyagmentességre törekedni, tűzzünk ki kisebb részcélokat, mondjuk a PET palackok használatának minimalizálását.

Azonnali, látványos eredmény érhető el ezzel az egyetlen lépéssel. Emellett ne felejtsük el, hogy nem kell tökéletesnek lennünk, a saját lehetőségeinkhez mérten törekedjünk a környezettudatos életmódra.

Ideális esetben idővel útmutatóvá fog válni az önkéntes egyszerűségre való törekvés, de legalábbis a fogyasztásunk alapos átgondolása, hiszen annál kevesebb kárt okozunk környezetünkben, minél kevesebbet fogyasztunk.

Szeretlek Magyarország: A szorongó vagy tagadó közönségnek mit ajánlanál még, milyen kezdeti, apró lépéseket?

Kump Edina: Azt gondolom, hogy ez két nagyon eltérő közönség, nem feltétlenül lehet egy kalap alá venni őket. Ami közös lehet, az az, hogy

igyekezzenek minél többet informálódni, megismerni, miről van szó, mert minél többet tudunk valamiről, annál kevésbé frusztrálódunk, annál kevésbé tűnik félelmetesnek az egész téma.

Viszont nagyon fontos megválogatni, honnan, kitől szerezzük be az információkat, mert sok a téveszme ezen a területen, de sajnos találkozom időnként szándékos félretájékoztatással, illetve részigazságokkal is. Mindemellett tudatosan érdemes ezt is űzni,

ne hagyjuk, hogy a rossz hírek és a megoldási javaslat nélküli cikkek még mélyebbre húzzanak a tehetetlenség mocsarába, meg kell találni az arany középutat ebben is.

Rengeteg jó hír lát napvilágot, keressük ezeket, ne csak a rosszakra kapjuk fel a fejünket. Az egyik kedvencem a Future Crunch hírlevele, ami arról szól, milyen pozitív előrelépések történtek a világban.

A tájékozottságunk növelése mellett pedig ne feledjük, hogy

az aktív cselekvés fontos része a megoldásnak, valamint a szorongás csökkentésének. Gondoljuk át, mit tehetünk mi, mi fér bele az életvitelünkbe jelen pillanatban, tegyünk konkrét előrelépéseket, majd haladjunk tovább a magunk tempójában.

Elindulhatunk a háztartási hulladékunk mennyiségének csökkentésével (ebben segít a 30 napos hulladékmentes kihívásom), átgondolhatjuk az étkezésünket, hogy milyen messziről származnak az ételeink és mennyire környezetterhelő az előállításuk, dönthetünk úgy, hogy megreformáljuk azt ahogyan közlekedünk, belevághatunk az otthonunk energetikai optimalizálásába, és még számtalan egyéb úton elindulhatunk. A lényeg, hogy induljunk el, tegyük meg az első lépéseket, majd ne hagyjuk abba, keressük a megoldásokat. Továbbá keressünk társakat, fogjunk össze másokkal és ne féljünk hallatni a hangunkat.

Szeretlek Magyarország: Te hogyan treníroztad magad, hogy ne add fel, ne hagyd abba két hét után a hulladékmentes életmódot?

Kump Edina: A hétköznapi környezettudatosságra való törekvés már 15 éve az életem szerves része, a zero waste, mint lehetséges opció csak jóval később jött a képbe, 5 évvel ezelőtt. Így ez nekem nem hirtelen váltás volt, nem egy teljesen új dolog, csak még komolyabban átgondoltam, mit tehetnék még a fenntarthatóbb, de továbbra is örömteli élet érdekében.

Abban, hogy ne adjam fel, sokat segített az, hogy nem kergettem elérhetetlen célokat, türelmes voltam magammal szemben, na és persze az sem volt hátrány, hogy arra lettem figyelmes, javul az étkezésem, több időm jut örömteli tevékenységekre és még pénzt is spóroltam, pedig addig sem éltem nagy lábon.

A klímaszorongás egyébként engem is utolért, kicsit több, mint 10 évvel ezelőtt, bár akkor még nem volt ennek neve. Környezettudományt tanultam az egyetemen, időnként túl nagy dózisban érkeztek a vészjósló információk és volt egy pont, a mai napig pontosan emlékszem rá, amikor azt éreztem, hogy elég, megfulladok, fogalmam sincs mit tegyek.

Megfordult bennem a gondolat, hogy ha ennyire rossz a helyzet, akkor egyáltalán minek tanulok, minek törjük magunkat, mert nem láttam a kiutat, a megoldási lehetőségeket, amikbe belekapaszkodhattam volna. Sok beszélgetésem volt akkoriban szaktársakkal arról, érdemes-e családalapításban, komolyabb jövőképben gondolkodnunk, és az sem segített túl sokat, amikor a „mit tegyek, mi lehet a megoldás” kérdésre azt a választ kaptam az egyik általam nagyra tartott oktatótól, hogy azért tanulok itt, hogy majd én jöjjek rá a válaszra.

Akkor ott, a szorongásos állapot kellős közepén ez még jobban elkeserített, utólag azonban már nagyon hálás vagyok ezért a válaszért, mert belém égett, és felháborított annyira, hogy elkezdjek kiemelkedni az érzelmi mélyrepülésből megoldási lehetőség után kutatva, majd alkalmazva azokat.

Aki ma kezd bele, annak abból a szempontból könnyű dolga van, hogy egy kattintásnyira talál rengeteg konkrét tippet, ötletet, megoldást, információkat, csak ki kell választania, hogyan induljon el.

Szeretlek Magyarország: Ömlenek ránk azok a posztok, amelyek azért kárhoztatnak bennünket, hogy palackos vizet isszuk és pálmaolajat tartalmazó élelmiszert vásárolunk, anélkül hogy az illető utánanézne, hogy például hol arzénos vagy ihatatlan a csapvíz, esetleg nem az ételallergiája miatt fogyaszt-e valaki olyan ételeket, amilyeneket.

Kump Edina:Ezekkel a posztokkal akkor van gond, ha valóban kárhoztatnak, hibáztatnak, nem pedig csak tájékoztatnak és ideális esetben pozitív üzenettel operálva megoldást is mutatnak.

Azok az üzenetek, amik a megszégyenítésen alapulnak, kontraproduktívak.

A megosztó adott pillanatban oldani tudja vele a saját egyéni frusztrációját, még az is lehet, hogy azt hiszi ezzel vesz majd rá másokat a változtatásra, a másik félből azonban a tettrekészség és a vágyott „szemfelnyitás” helyett csak ellenállást, visszatámadást vált ki. Senkinek sem jobb attól, ha a másikra mutogatunk. A mutogató frusztráltsága csak nőni fog, hiszen falakba és látszólagos érdektelenségbe ütközik, akire pedig mutogatnak ahelyett, hogy csatlakozna és aktív előrelépéseket tenne, lebénul és inkább hátat fordít az egésznek.

Ha meghagyjuk egymásnak a döntés szabadságát, és inkább arra fókuszálunk, mi az amit képesek vagyunk megtenni és ennek megtalálásában segítünk másoknak is, máris nem egy mérgező környezetben találjuk magunkat.

Ebben a környezetben szabad gondolkozni, szabad hibázni és a hibákból tanulni, szabad segítséget kérni és együtt haladni az úton.

Arról már nem is beszélve, hogy a környezetvédelem, a klímaváltozás annyira komplex téma, hogy ember legyen a talpán, aki aztán mindig mindent tökéletesen meg tud oldani.

Az interjút készítette: Szegedi Éva, Szeretlek Magyarország
Forrás: Kump Edina: minél kevesebbet fogyasztunk, annál kevesebb kárt okozunk a környezetünkben