A műanyagok életciklusának fontos állomása a finomítás, mely során a kőolajból vagy a földgázból elkülönítik a műanyaggyártás alapanyagait, illetve maguknak a műanyagoknak, valamint a belőlük készült tárgyaknak az előállítása. Mindezek a folyamatok komoly tehertételt jelentenek a finomítók és a gyárak közelében élő emberek, illetve az ott dolgozók számára.
Ezek a közösségek folyamatosan ki vannak téve a létesítmények által kibocsátott toxikus anyagok káros hatásainak, a veszélyes üzemi balesetek lehetőségének, de az őket körülvevő környezet degradációja, az ott folyó mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos bizonytalanságok is nehezítik életüket.
Cikksorozatunkban sorra vesszük a műanyagok életciklusának egyes állomásait, és azt, hogy ezek milyen veszélyt jelentenek egészségünkre. Mindezzel persze nem azt szeretnénk mondani, hogy a műanyag ördögtől való, és most azonnal ki kell dobni minden abból készült használati eszközt. A műanyagoknak sok előnyös tulajdonsága van, ami miatt nélkülözhetetlenek a 21. században, de a hozzájuk kapcsolódó veszélyeztető tényezőket nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Az előző részben ezt a témát jártuk körbe: Az olajkúttól a csővezetékig – a műanyagok már megszületésük előtt veszélyeztetik az egészségünket
Egy eset a sok közül
Manchester/Harrisburg az amerikai Houston városrésze. Ebben a nagyvárosban található az Egyesült Államok legnagyobb petrolkémiai ipari területe, ahol számos kőolajfinomító, műanyag előállító és feldolgozó gyár van. Houston azon kevés nagyvárosok egyike, ahol nincs zónabeosztás, vagyis nem szabályozzák azt, hová lehet gyárakat építeni, ezt akár egy lakónegyed közelében is meg lehet tenni.
Manchester/Harrisburg közel háromezer lakójának 90%-a 1,5 kilométernél közelebb él valamilyen petrolkémiai üzemhez, ráadásul számos nagy lerakó is van, ahol veszélyes hulladékokat tárolnak. A rák a második vezető halálok a 90%-ban spanyolajkú, szegény városrészben. Az itt világra jött gyerekek 8%-a alacsony súllyal születik, aminek számos egészségügyi probléma lehet a következménye.
Műanyaggyár a város közepén
A városrész egyik legnagyobb gyárának fő profilja a polipropilén gyártás. Ez az anyag a PVC és a polietilén mellett a harmadik leggyakoribb polimerizációs műanyag, amiből sokféle terméket, például csomagolóanyagokat, hangfalakat, autóalkatrészeket gyártanak. A gyár a település központjában áll, az út túloldalán egy közpark, a közelben két iskola, egy korai fejlesztőközpont és számos lakóház van. A gyár szomszédságában egy hatalmas tárolókapacitással rendelkező raktár is található, ahol 2 millió hordónyi kémiai anyagot tárolhatnak. Egy másik műanyagokat gyártó vállalat üzeme, melyekről a vizsgálatok kimutatták, hogy 25 rákkeltő anyagot bocsát a levegőbe, közvetlenül egy általános iskola mellett van.
Ez csak néhány a környéken működő, műanyaggyártással foglalkozó vállalat közül, melyek fokozatosan terjeszkednek és növelik kapacitásukat. Az itt élő közösségek nemcsak a szennyező anyagok káros hatásainak vannak kitéve, de számolniuk kell az üzemi balesetek lehetőségével is. Egy felmérés szerint 2017 és 2018 között, alig másfél év alatt Texasban 73 kisebb nagyobb üzemzavar vagy baleset történt.
A houstoni városrész levegőjében a legveszélyesebb légszennyező anyagok közül többnek a jelenlétét kimutatták. Hatból négy szennyezőanyag a műanyaggyártáshoz kapcsolódik, mint az 1,3-butadién, benzol, toluol és a sztirol. Egész Texas államban Manchester/Harrisburg levegőjében mérik a legmagasabb butadién koncentrációt. A texasi orvostudományi egyetem kutatásai szerint, azok között a gyerek között, akik 3 kilométernél közelebb élnek a sok ipari létesítménnyel határolt houstoni csatornához (Houston Ship Channel), 56%-kal magasabb a veszélye az akut limfoid leukémiának, mint azoknál, akik 15 kilométernél messzebbre laknak onnan.
Fotó: Elizabeth Conley, Houston Chronicle
A klímaváltozás is rontja a helyzetet
A vizsgálatok azt mutatják, hogy már egyetlen létesítmény is komoly veszélyt jelent, mert számos toxikus anyagot juttat a levegőbe. A mérések alapján a városrész egyik olyan üzeme, amely etán krakkolással (a hosszú szénláncú szénhidrogén széttördelésével) foglalkozik, egészségre káros anyagok garmadáját engedi a levegőbe, köztük nitrogén-oxidot, szén-monoxidot, kén-oxidokat, ammóniát, illó szerves vegyületeket vagy ultrafinom és annál nagyobb részecskéket.
Az ilyen létesítményekben az üzemzavarok és balesetek veszélye is mindig fennáll. 2013-ban például az ExxonMobil louisinai finomítójában egy év alatt 76 váratlan esemény történt, vagyis havonta több mint hat.
Mindezt a klímaváltozás miatt gyakoribbá váló szélsőséges időjárási helyzetek csak fokozzák. 2017-ben a Harvey-hurrikán Houstont is elérte. Három nap alatt annyi csapadék hullott, mint máskor egy teljes év alatt. Az itt élő embereknek nemcsak a hatalmas mennyiségű vízzel kellett megküzdeni, de a környező gyárak megnövekedett kibocsátásával is. Egy petrolkémiai üzemben robbanás is történt, ami miatt 21 ember került kórházba és sokakat kellett evakuálni.
Manchester/Harrisburg csak egyetlen példa azon közösségek közül, akiknek világszerte számos helyen együtt kell élnie az ipari szennyezés káros hatásaival, amelyek az egészségüket és a környezetüket is nap mint nap veszélyeztetik.
Cikksorozatunkban sorra vesszük a műanyagok életciklusának egyes állomásait, és azt, hogy ezek milyen veszélyt jelentenek egészségünkre. Következő cikkünkben a műanyag élelmiszercsomagolások gyártása során adalékanyagként hozzáadott vegyi anyagok hatásaival foglalkozunk.
Forrás: Plastic & Health – The Hidden Costs of a Plastic Planet
Kiemelt kép: Hartman Park, Houston. Fotót készítette: Karen Kasmauski, forrás: National Geographic.
KAPCSOLÓDÓ TERMÉKEK
Kosárba
Oszd meg a véleményed!