„Akkor ti is Kínából rendelitek a cuccokat, hogy több legyen rajta a profit, majd itthon rányomjátok a logótokat és eladjátok zöld alternatívaként?” – kérdezte az ingatlanos, miután elmondtuk, milyen termékeket árulunk a webshopban, aminek épp új raktárt kerestünk.

Annyira ledöbbentem ezen a csípőből jövő feltételezésen, hogy hirtelen válaszolni sem tudtam. A férjem – aki egyben a munkatársam is – magyarázta el türelmesen, hogy biztos vannak, akik így csinálják, nekünk viszont tényleg fontos, hogy a lehető legkörnyezettudatosabb alternatívákat tudjuk nyújtani. És ebbe nem fér bele, hogy a nagyobb profit érdekében brutálisan növeljük egy, akár amúgy helyben is elérhető termék ökológiai lábnyomát a messzi szállítás miatt, majd még azzal is tetszelegjünk, hogy mekkora zöldek vagyunk, hát hurrá, mentsük meg együtt a bolygót.

Mit jelent a zöldrefestés?

Azóta eltelt pár év, és sajnos azt látom, hogy a greenwashing csak egyre erősödik. A greenwashing, vagyis a zöldrefestés lényege, hogy a cégek álzöld tevékenységekkel, félrevezető reklámokkal és egyéb, a fogyasztót megtévesztő marketingstratégiákkal környezettudatosnak tüntetik fel működésüket, termékeiket. A népszerűség és a nyereség érdekében úgy tesznek, mintha fontos lenne számukra a környezetvédelem, és megtévesztik vásárlóikat.

Fogyasztóként nincs egyszerű dolgunk, ha vásárlás előtt szeretnénk körültekintően dönteni. Vannak azonban olyan sarokpontok, amelyeket ha figyelembe veszünk, könnyebben ismerhetjük fel, hogy zöldrefestéssel, vagy valóban környezetbarát termékkel állunk-e szemben.

Félrevezető feliratok, állítások

Az egyik legelterjedtebb álzöldítés, amikor félrevezető feliratokat, állításokat használ egy cég. Az uniós Fogyasztóvédelmi Együttműködési Hálózat 2020 őszén 344 termék és szolgáltatás fenntarthatóságra vonatkozó reklámállításait ellenőrizte: a vizsgált reklámok 37 százaléka alkalmazott félreérthető állításokat.

A hétköznapi vásárló az aktuális környezetbarát hívószavakkal találkozhat leggyakrabban: zero waste, organikus, természetes, öko, bio, újrahasznosítható, biológiailag lebomló, de toplistás a fenntartható és a környezetbarát szavak alátámasztás nélküli használata is.

Kedvenc példám a mosogatószivacs, aminek a csomagolásán úgy szerepel a natural felirat, mintha hivatalos ökocímke lenne, de az organic szó is szépen ki van emelve, a rövid tájékoztatóban pedig arról olvashatunk, hogy a szivacs természetes alapanyagú. Van webshop, ahol a szivacs termékleírásában leírják, hogy a szivacs anyaga poliuretán (műanyag), a mellette lévő képen pedig a „100% növényi alapanyagokból” felirat látható.
Nos, a műanyag előállításához szükséges kőolaj valamikor régen valóban növényi alapanyag volt: a dinók korában. Ugye érezzük, hogy ez roppant távol áll a növényi alapanyag vagy épp a természetes szavak jogos használatától?

Irreleváns állítások

A félrevezető feliratok és a túlzó reklámok mellett gyakran futhatunk bele irreleváns állításokba is. Például teljesen lényegtelen feltüntetni egy terméken, hogy CFC-mentes, ha ezt az anyagot elvileg amúgy sem tartalmazhatja semmilyen termék, hiszen mintegy húsz éve betiltották a használatát.

Környezetvédelmi támogatás, szennyező gyakorlat

Sokszor találkozhatunk olyan greenwashinggal is, amikor egy alapvetően rettenetesen környezetszennyező vállalat elkezd környezetvédelmi eseményeket, szervezeteket támogatni úgy, hogy közben káros tevékenységének mérséklésével esze ágában sincs foglalkozni. Az egyik legnagyobb műanyagszennyezőként ismert óriáscég például több tízmillió forinttal támogatta azt a civil programot, amely a hazai folyók műanyag- és egyéb hulladékoktól való megtisztítását tűzte ki célul, miközben a vállalat maga hatalmas kapacitásokat fordított arra, hogy megfékezzen olyan környezetvédelmi előrelépéseket, mint a betétdíjas rendszerek újbóli bevezetése.

Tudatos vásárlóként sokszor nehéz lehet eldöntenünk, hogy melyek a valóban környezetbarát termékek. Tájékozódjunk, ne elégedjünk meg félinformációkkal, keressük az ökocímkéket és a megbízható szakértők véleményét, de mindenekelőtt: járjunk nyitott szemmel!

A cikk a Forbes magazin 2021 júliusi számában megjelent írásom szerkesztett változata.