Megunt, de megkímélt állapotban lévő ruháidat adományba is adhatod. Ez elsőre nagyon egyszerűnek tűnik, de a ruhaadományozásról még mindig nem tudunk eleget, a hazai adományozói kultúra pedig hagy némi kívánnivalót maga után.

Évente kétszer átnézem a ruháimat. Kipakolok mindent az ágyunkra, és a ruhakupac mellett ülve áthajtogatom őket egyesével. Rendszeresen viselem? Mikor is volt rajtam utoljára? Még mindig szívesen felveszem, vagy valami zavar benne? Át tudnám alakíttatni? Meg tudnám javítani? Amit valamilyen oknál fogva nem szeretnék, vagy nem tudok tovább viselni, azt felcímkézett textilszatyrokba pakolom: bizományi ruhaüzlet, használt ruhákkal foglalkozó startup, adomány, ruhagyűjtő konténer.

Már az is árulkodó, hogy az adományboltot a ruhagyűjtő konténer elé írtam a fenti mondatban, nem pedig az első helyre. Bevallom, a ruháim átnézése alatt nem egyszer azon kaptam magam, hogy olyan holmit tettem az adomány kupacba, amely inkább kidobandó kategória. Majdnem ott landolt a garbó, amelyiket ugyan imádom, de aprócska, nehezen, de látható folt csúfítja az elejét. Vagy azt a sokat viselt ingemet, amelyik évek után is tartja a színét, nagyon jó az anyaga, de ha jobban megnézem, látom, hogy besárgult a hónalja a dezodortól. Alapvetően jó állapotban vannak, mégsem adhatom tovább őket, hiszen foltosak. Ezt én is folyamatosan tanulom. Szégyellhetném, hogy későn kerültem kapcsolatba az adományozással, de gyerekként mi családon belül adtuk tovább a ruhákat, fiatal felnőttként pedig bele se gondoltam ebbe. Jobb későn, mint soha.

Miért nem olyan egyszerű ruhát adományozni?

A legnehezebb egyébként azt eldönteni, hogy egy ruha használható még, vagy inkább kidobandó. Már csak azért is, mert ez a határvonal mindenki számára máshol van, másképp ítéli meg egy-egy ruhával kapcsolatban. Nekem még belefér, ha kicsit bolyhos a harisnyám vagy a kabátom, más az első szálhúzódásnál úgy dönt, nem veszi fel többet a ruhát. Másképp szocializálódtunk, mást tanultunk meg, és más az élethelyzetünk is.

Aztán nem mindegy az sem, mennyire tudjuk elképzelni azt az élethelyzetet, amiben szükség van az adományruhákra. Nem véletlenül mondják, hogy a legjobb adomány az, amit a másik kezébe adunk, belenézve a szemébe, előtte belelátva az életébe. Ha adományozáskor tudjuk, kihez kerülnek a ruháink, feltehetőleg nagyobb odafigyeléssel és szeretettel, valamint sokkal átgondoltabban válogatunk előtte. Csakhogy így átadni valamit, az egyik legnehezebb is, és nem is mindenki képes rá sem az egyik, sem a másik oldalról. Viszont adományra, így ruhaadományra is, szükség van.

Ami minden adományozót összeköt, az a segítő szándék. Ami a jó, a kevésbé jó, vagy rossz adományt elválasztja, az az adományozás előtti kérdezés, valamint a válaszok meghallgatása és megértése.

Ha nem tudod, mit kérdezz, kezdetnek olvass el néhány cikket! L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója és szakmai vezetője, akinek írásait kötelező irodalomként emelném ki. Tőle tudom, hogy a selejtezés nem egyenlő az adományozással, és bármennyire szabadulnál a megunt, elnyűtt, ódivatú, javítandó ruháktól, ezeknek nincs helye a segítségnyújtó ruhaadományok között. Nála olvastam azt is, hogy az „Ami az egyik embernek szemét, a másiknak kincs” gondolatot nem helyes az adományozással kapcsolatba hozni. Főleg akkor nem, ha javítandó ruháról, talpaltatni való cipőről van szó, amit egyébként addig te sem vittél el a varrónőhöz vagy a cipészhez. Miért egy mélyszegénységben élő ember tenné meg ezt?

Ez akkor is érvényes, ha nem egy szervezetnek adod le a ruhákat, hanem adományboltba viszed el őket. Az adományboltban a ruhákat tovább értékesítik, és a tévhitekkel szemben egy adományboltban bárki vásárolhat.

5 dolog, amit gondolj át, mielőtt ruhát adományozol

Ahhoz, hogy könnyebb legyen ruhát adományoznod, összegyűjtöttem 5 fontos gondolatot, amely segít abban, hogy olyan ruhákat adj le az adományboltban, amelyre valóban szükség van.

1. Ne adj le mindent, amivel nem tudsz mit kezdeni

Fővárosi tapasztalataim vannak, több adománybolttal beszélgettem egy korábbi cikkem kapcsán. El se hinnéd, de a budapesti adományboltokba rengeteg ruha érkezik, amelyek átválogatása, tárolása és szállítása rendkívüli logisztikát és munkaerőt igényel. Valószínűleg hasonló a helyzet a különböző szervezeteknél, alapítványoknál is. A fogyasztás erősödése miatt egyre több ruhánk van, egyre többtől szabadulnánk is. Éppen ezért fontos, hogy adományozóként valóban csak azt add le, amire szüksége lehet egy rászorulónak. (Tudod, előbb kérdezz!)

2. Amit nem javítottál meg, más se fog

Néhány bekezdéssel fentebb már kitértem erre, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: csak és kizárólag olyan ruha, cipő, táska vagy egyéb kiegészítőt adj adományba, amelynek semmi baja. Az adományboltoknak, alapítványoknak, szervezeteknek nincs kapacitás arra, hogy elvégezzenek egy cipzárcserét, vagy megjavítsanak egy cipőt. Ha ilyen darabot kapna egy mélyszegénységben élő, inkább fűtene vele, mert neki aztán pláne nincs pénze cipészhez vagy szabóhoz menni.

Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az adományba adott ruhák legyenek tiszták. Szagold meg őket, és kérdezd meg magadtól: te felvennéd? Ha kell, leadás előtt inkább mosd ki őket.

3. Mindig gondolj arra, milyen évszak van

Elképzelhető, hogy egy nagyobb szelektálás után legszívesebben az összes holmidat adományba adnád, de érdemes logikusan gondolkodnod. Ha tél van, téli ruhákra van a leginkább szükség. Nyáron pedig semmi értelme téli ruhákat adományozni. A legtöbb gyűjtőpontnak nincs akkora tárolókapacitása, hogy a szezonon kívüli ruhákat befogadja, bármilyen jó állapotban is vannak. Ha valóban szeretnéd eljuttatni őket a rászorulóknak, várd meg vele az adott évszakot.

4. Alapszabály: a szegénység nem látszódhat

A Filantrópia Adománybolttal készítettem interjút egy korábbi cikkemhez. Azóta is belém égett, amit akkor mondtak: „Mivel a mélyszegénységben élő törzsvásárlóink csak egy-egy darabot engedhetnek meg maguknak, jól megfontoltan válogatnak, és addig várnak, olykor vissza-vissza térnek, amíg meg nem találják a megfelelőt. Nem sietnek, időt szánnak a választásra akkor is, ha 150 vagy 300 Ft-os ruhaneműkről van szó. A jó minőség a szegénységben élőknél nagyobb hangsúlyt kap, a tartósság fontos. Tapasztalatunk az is, hogy a szegényebb emberek még inkább figyelnek arra, hogy sehol ne legyen egy kis luk, egy kis folt, hiba, épp azért, hogy nehogy látszódjon a szegénység. Adományozóként jó, ha tudjuk ezt.”

5. Ne csak a testnek adományozz, a léleknek is

A fentiek mellett elsőre elhanyagolhatónak tűnő szempont, pedig talán a legfontosabb. Ha a fenti négy pont tartozott az észhez, ez az ötödik pont a szívé. Nem szabad elfelejteni, hogy embereknek adományozunk, akiknek ugyanúgy tetszenek a szép, a divatos, a csinos holmik, akik szeretnének jól kinézni.

Ahogy Hajós András egyszerűen elmagyarázta országnak-világnak a fenntartható divattal foglalkozó vlog, a #ruhastory egyik videójában: „Van egy ruhának egy olyan állapota, amit nem adunk oda egy embernek. Ezt meg mint tanult szociológus mondom, hogy a szegény ember is igényes és ízléses, és nem a lyukas cipőt adjuk oda, mert a lyukas cipőben a szegény embernek is megfázik a lába. Azt azért jó lenne a jólétünkben tudni, hogy egy fázissal korábban is oda lehet adni dolgokat. Nem úgy van, hogy hordom, majd kuka vagy szegény ember. Hanem hordom, gondolkodom, szegényebb ember, és ő kuka.”

Van tapasztalatod ruhaadományozással kapcsolatban? Ha szívesen hozzátennél valamit a témához, oszd meg kommentben Edinával és velem!